Segítsetek

Sziasztok! :)

Először is elnézést, amiért mostanában nem írtam, de kaptam egy jó kis témát, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Túl sok kutatást igényelne, viszont időm sajnos nincs mostanában. Ha valaki ír nekem üzenetben egy témát bárhol (a legelső posztban minden elérhetőség megtalálható), akkor tudok írni újat, de így nem igazán. Szégyenlem is magam miatta, de nincs jelenleg időm annyit kutatgatni, leghamarabb jövőhéten lesz időm. Most szükségem van egy kis pihenésre, mert két hete folyamatos hajtás van és késő este hagyom abba a dolgom, amikor meg már csak aludni van időm.
Ma, vagyis szombaton volt egy kis időm pihenni, de holnap megint nem lesz egy kicsi se. Tehát, aki tud egy jó témát, az írjon nekem bárhol, ahol csak elér, köszönöm! :)

Erkölcs

Sziasztok!

Most ez erkölcsről gondoltam, hogy írok nektek, mivel nekem ez egy óra beadandó volt, de az oldalhoz illik, így megosztom veletek. Szerintem sokat lehet belőle tanulni. Ez mind saját vélemény, csak alcímeket követtem az írása közben. Remélem tetszeni fog! 

Az első részben az erkölcsi érzékről fogok írni. Én erről úgy vélekedem, hogy minden embernek megvan a képessége, hogy erkölcsös legyen, de viszont sokakban nincs meg a hajlam. Az erkölcsösségre való hajlam hiánya azt eredményezi, hogy tudomást se veszünk arról, hogy mi a helyes és helytelen. Azonnal azt tesszük, ami eszünkbe jut, és nem gondolkozunk el rajta, hogy az esetleg milyen súlyos következményeket von maga után. Az ilyen hirtelen döntések meghozatala előtt fogalmunk sincs róla, hogy ez más emberekre milyen hatással van. Egyből az lebeg a szemünk előtt, hogy mi a jó nekünk. Sokszor ezzel követjük el a legnagyobb hibát, mert lehet olyan döntést hozunk, amivel elveszítünk valamit, ami fontos nekünk.

Úgy gondolom, hogy akiben megvan a hajam az képes arra, hogy a tapasztalatai, érzései alapján tökéletesítse az erkölcsösség képességét. Ez idővel egyre jobb és átgondoltabb döntésekhez vezet.

Ezzel el is érkeztem a következő részhez, ami a morál, vagyis erkölcs kérdése. Én úgy gondolom, hogy az erkölcs megtartása minden ember együttes feladata. Nem elég csak néhány embernek betartani. Ha már egy ember van az adott közösségben, aki úgy gondolja, hogy felesleges figyelni az erkölcsi határokra, akkor az egész nem ér semmit. Ha valaki nincs tisztában azzal, hogy mi a helyes és mi a helytelen, nincs önkontrollja vagy a lelkiismerete hiányos, akkor azzal az emberrel a világ nem tud előre haladni. Mindenkinek vannak bizonyos határai, amiket be kéne tartani, de ez addig nem működhet, amíg nem ismerjük azokat. Tehát az első lépés az önismeret. Ezt követheti a lelkiismeret és az erkölcs tanulása.

Sokan vannak olyanok, akik egy meglévő dolog ellen lázadnak fel. Ez a cselekedet nem erkölcstelenségre utal, inkább arra, hogy az adott embernek van egy véleménye és azt felvállalja és támogatja. Ilyenkor a lelkiismeret a döntő, de az ilyen döntéseket hosszas gondolkodás és érvelés előzi meg. Így tehát az ilyen emberi cselekedetek is erkölcsösnek mondhatók.

Ezzel elérkeztem az utolsó témához, ami az egyén erkölcsi méltósága. Erről igazából nem sok olyan dolgot tudok írni, amit az előző két témában nem említettem meg. Esetleg azt tudom még hozzáfűzni, hogy az erkölcsös döntések jó példával lehetnek másokra, erősítve azok erkölcsi méltóságát. Így ők is képesek lesznek jó döntést hozni.

Sziasztok! :)

A világ rohamos fejlődése

Sziasztok!

Most újra a bloghoz kapcsolódóan fogok írni nektek. Egyik kedves barátnőm, Kata mondta a következő témát, Az ő választása az volt, hogy írjak a világ rohamos fejlődéséről, ennek előnyeiről és hátrányairól, valamint arról, hogy milyen hatással van ez az emberekre. Úgy gondolom, hogy ez egy elég nehéz, de szerintem hálás téma.

Én úgy gondolom, hogy egyre durvábban fejlődik a világ, leginkább a tudomány terén. Sajnos lassan újra ott tart a világ, mint az 1800-as évek eleje, közepe táján, ahol a technika fejlődésére a nép Luddista (gépromboló) mozgalmak képében válaszolt. Ahogy ott is, sajnos itt is a gépek fogják felváltani az embereket, ezzel elvéve tőlük a munkát. Ez valamilyen szinten jó, de van egy határ, amit meg kell húzni, különben visszafordíthatatlan következményekkel fog járni.
A tudomány jelenleg a ott tart, hogy vannak használható és működő robot irányítású autók. Ezekhez már nem kell emberi irányítás, magától megy. Minden döntést az autó hoz meg. Belegondolt már valaki abba, hogy ez mekkora baromság!? Mi van, ha a rendszer meghibásodik - mert hát ez elkerülhetetlen - és ebből következőleg balesetet okoz. Ki lesz a hibás az autó? A benne ülő ember, aki nem tehetett semmit? A gyártó, mert az ő gépe okozott balesetet? A világ már erre se áll készen! És sajnos ez még semmi, ennél sokkal durvább dolgoknál tart a világ. Sajnos ebből az autós robotikából nőtt ki egy sokkal komolyabb technika. Erre a világ még kicsit se áll készen.
Ez nem más, mint az, hogy élő emberek helyett robotokat használjanak. Most komolyan egy egyszerű példán keresztül szerintem mindenki gondolkozzon el rajta, hogy mivel is jár ez. Képzeljetek el mondjuk egy katonát, aki robot - mert ilyen célt szolgálnának kezdetben. Ezt a "katonát" kiküldenék terepre és rá lenne bízva minden döntés. Mi van, akkor, ha nem ismeri fel, hogy ki az ellenség és ki az úgy mond barát, aki vele van? Mi van, ha a gép úgy dönt, hogy az, aki vele harcol, az neki ellenség? A robot dönt és cselekszik, nem gondolkozik. Szívfájdalom nélkül elvégzi a dolgát,  mindegy mi a helyes.
Szerintem ezeken a dolgokon érdemes mindenkinek elgondolkozni, mert sajnos itt tart a világ. Amit az emberek meg tudnak csinálni, arra mindenre lassan robot lesz. Csak itt jön a nagy kérdés, hogy akkor mi lesz az emberekkel!?
Szerencsére azért még van egy kis idő eddig, tehát még ennyire nem halálos a helyzet, de akkor is durva, hogy mik vannak. Végezetül pedig itt egy vicces, de egyben ironikus kép.

Gépek gyártják a gépeket - tényleg dicső ez a jövőkép?

Sziasztok! :)

Végre felébredtem

Sziasztok!

Ez a bejegyzés nem a többihez hasonló lesz. Most csak szeretnék megosztani veletek valamit. Remélem tetszeni fog nektek!

Ha történik valami két ember közt, ami miatt az egyik vagy mindkét ember sérül, azt semmi se tudja rendbetenni. Foggal-körömmel lehet érte harcolni, de az már soha se lesz a régi! Lehet az barátság, szerelem, vagy bármi más viszony. Ha egyszer valaki sérül, akkor abból már sok jó nem sülhet ki.
Tény és való, hogy vannak dolgok, amiket helyre lehet hozni, és ezzel eltávolítani a szilánkot az ember szívéből, de a sebhely örökre ott marad, utat adva egy másik szilánknak, hogy belefúródjon. Ezzel is csak annak a kockázata erősödik, hogy többé a szilánkot se lehet eltávolítani, olyan mélyre kerül.
Vannak az életben olyan dolgok, amikért foggal-körömmel harcolunk és bármit megadnánk érte, de sajnos van egy pont, ahol bármilyen nehéz is, de fel kell adni. Nem lehet minden után rohanni, hogy végül fejjel ütközzünk a falnak. A fal előtt mindig van egy halvány, alig látható vonal, amit észre kell venni! Ez a vonal állít meg bárkit, hogy nekiütközzön a falnak. Bármennyire fáj is, meg kell állni a vonalnál, ha abban a pillanatban nem ez tűnik a legjobb döntésnek!
Én jelenleg saját magammal harcolok, hogy ne lépjem túl a vonalat! Képtelen vagyok azt elengedni, akihez majdnem 2 év köt. Ő egy olyan valaki, akit én mindig is féltve őriztem a szívemben és továbbra is ott fogom! Ő az életem! Ő az, akiért bármit megtennék, de ez nem ér semmit. Eljött az a pillanat, ahol az út kettéválik. Jól tudom, hogy ha elég erős lenne a kapcsolatunk és mindketten változtatni akarnánk, akkor ezt is kibírná, de úgy érzem nincs így. Úgy érzem ehhez már nem elég erős.
Ha látnék egy pici reményt, képes lennék tovább küzdeni, tovább harcolni az utolsó pici erőm is beleadva! Olyan valaki vagyok, aki kitart és soha nem adja fel. Mindig csak előre haladok és soha se nézek vissza! Nem akarom látni, hogy mit hagyok magam mögött, így kevésbé fáj. Előttem mindig lesz út, bármilyen rögös és beláthatatlan is, mindig előre fogok haladni, mert a végén ott lesz valaki, aki vár rám!
Sokáig azt hittem, hogy nem vár majd rám senki, mert velem fogja végigcsinálni, de mára már úgy gondolom, hogy egyedül kell végigcsinálnom, mert valaki a végén vár rám. Egy olyan valaki, aki kitartó, és a fáradt út után nyugodtam rogyhatok majd a karjába, mert nem kell félnem, hogy elenged.

Sziasztok! :)

Mai társadalom (tizenévesek)

Sziasztok!

Ahogy ígértem, itt az első igazi bejegyzés. A témát egyik kedves barátnőm Luna választotta. Az egész előtt csak annyit szeretnék, hogy a most következő pár témát néhány kedves barátnőm/barátom választotta, de bárki kérhet tőlem témát. Ennek a lehetőségeit megtaláljátok az előző bejegyzésben.

Kezdjük is bele. A téma a mai generáció, ennek is a tizenéves korosztálya. Én úgy gondolom, hogy ez egy elég bonyolult téma, mivel a mai generáció eléggé változó. Persze van egy pár átlag típus. Vannak azok, akik még inkább a "régi világba élnek", normálisak, nem a legújabb divat után rohannak, nem utánoznak másokat. Olyan emberek, akikkel lehet értelmesen beszélgetni, nem csak arról, hogy merre volt bulizni, mennyit ivott meg stb., mint a mostani emberek. Ezeknek az embereknek tényleg van saját személyiségük, ami nem változik a divattal, és szerintem ez a normális. Róluk nem igazán tudok mit mondani, holott én is ide tartozom, de ezen emberek személyiségei közt nagyon nagy az átfedés, azt pedig nem akarom, hogy valakiről hamis képet mutatok.
A másik csoport, akiket úgy gondolok, hogy nagyobb falat, meg lehet is róla írni, az azon emberek csapata, akik a legújabb divat után rohannak, minden hétvégén holt részegek, cigarettáznak és stb. Az én véleményem az, hogy ez nem normális ebben a korban. Huszonéves szerintem teljesen rendben van, ha valaki dohányzik, bulizni jár hétvégente, néha részeg, de nem minden hétvégén! Ez az élet rendje. De számomra az felháborító és undorító, amit a mai fiatalok művelnek. Konkrét nincs gyerekkoruk, és nem tinik, hanem azt hiszik, hogy felnőttek és mindent lehet nekik, holott ez nem így van! Igen is vannak szabályok, amiket nem árt betartani.
Azt gondolom, hogy ha már nem a szüleid pénzére vagy ráakaszkodva,van saját életed, külön élsz, akkor nagy részben a saját szabályaid követed, és sokkal több mindent lehet. De ameddig nincs ez, addig tiszteld azokat, akiktől az életed függ, és ne legyél hülye! Igen is, nem kell mindenkinek a divatot követni! Nem kell minden héten bulizni, csak mert ez a "menő".
Én úgy gondolom, hogy ezeknél sokkal fontosabb, hogy megtaláld a saját világod, kialakuljon a személyiséged és ne legyél sekélyes. Így a későbbiekben is könnyebb lesz az életed. Nem lesz az, hogy már tizenévesen kiélted magad és húszévesen már semmit se tudsz majd csinálni. Inkább mindenki várjon az ilyen dolgokkal, így később sokkal jobb lesz minden. Nem lesz az, hogy a huszas éveiddel nem tudsz majd mit kezdeni. Akkor majd ráérsz bulizni. Ekkor már felnőtt vagy és tudsz felelős döntéseket hozni.

Hát egy kicsit a végére más irányt vett az eszmefuttatásom, de úgy gondolom, hogy jó ez így. :) Remélem tetszett nektek. A héten még szeretnék hozni egyet biztosan.

Sziasztok! :)

Bemutatkozás

Sziasztok!

Először is szeretnék bemutatkozni. A nevem Anabelle, de szólíthattok Ana néven is, mint ami a blog címében is áll. 17 éves vagyok és Csongrád megyében élek. Jelenleg magyar-angol szakos 11. évfolyamos gimnazista vagyok. A fő szakirányom ennek ellenére is a jövőben az informatika lesz. Szeretnék egyetemet végezni informatika szakon.
Az egyik hobbim a rajzolás, a másik pedig az írás. Ez utóbbi miatt kezdtem a blogot. Igazából a blogom témája az, hogy én hogyan látom az egyes dolgokat. Elmondom a véleményem, vagy ha olyan, akkor tanácsot adok. Mivel imádok filmeket nézni, így szívesen írok filmkritikákat is. Vagy bármi mást, amihez kedvem van.
Létrehoztam egy Facebook oldalt, ahol ismerősnek tudtok jelölni és értesülhettek az új bejegyzésekről. Ezt itt találjátok. Van egy Ask.fm oldalam, ahol kérdezzhettek tőlem, írhattok témákat (persze ezt Facebook-on is megtehetitek). Ezt itt találjátok. És végül van egy külön e-mail cím is, ami itt találtok. Így tehát 3 helyen tudok elérni bármivel kapcsolatba, és igyekszem hamar válaszolni. :)
Hát összességében ennyit magamról és a blogról. Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni a bátorítást és a segítséget egy nagyon kedves barátnőmnek, aki szintén blogger. Luna S. Moon a becses neve és a blogja az alábbi linken érhető el itt. Érdemes figyelemmel követni az ő posztjait is. :)
Köszönöm, hogy elolvastátok és várok mindenkit sok szerettel a blogon! Holnap jön az első komolyabb bejegyzés. :)
Sziasztok!